A vérehulló fecskefüvet sokáig gyomnövényként tartották számon, későbben tejnedvével szemölcsöket kezeltek, ma már több célra is alkalmazzák, kivonata belsőleg csak orvosi felügyelet mellett adható.

A gyógynövény neve vérehulló fecskefű, latinul Chelidonium majus. Erdőszélen, út szélén, parlagon, kertekben bárhol kinövő, tipikus gyomnövénynek látszó jellegzetes virágú, és tejnedvű növény. Egyéb nevei: vereslőfű, kutyatej (!), kecsketej, rántófű. Gyógyhatásai régóta ismertek.

A vérehulló fecskefű kinézete

A mákfélék családjába tartozó kétszikű. Gyökértörzse húsos, vörösesbarna. Szára akár 1 m magasra is megnőhet, szögletes, felül elágazik. Levelei váltakozó állásúak, a tőlevelek hosszú- a szárlevelek rövid nyelűek, vagy ülők. A levélalak szárnyasan szeldelt, ferde tojásdad. Virágai virágzatba tömörültek, ernyősek, aranysárgák, négy szirommal, sok porzóval. A termés hosszú, hengeres toktermés.Jellemző rá a megsértett szárból kicsorgó narancssárga tejnedv.

Mit tartalmaz a vérehulló fecskefű?

A növényben megtalálható alkaloid keverék mintegy 30 alkaloidból (koptizin, kelidonin, berberin, szangvinarin) áll. Tartalmaz még flavonoidokat, fehérjebontó enzimeket, kelidonsavat, chelerythrint, gyantát, protopint, növényi savakat. (Mivel a mákfélék családjának tagja néhány vegyületének morfin- ill. papaverinszerű hatást tulajdonítanak)

A vérehulló fecskefű alkalmazása

Tejnedve ismerten hat szemölcsökre, ekcémára, tyúkszemre, a hatás a fehérjebontással párosuló sejtosztódás-gátlás. Belsőleg alkalmazva veszélyes lehet, tehát csak orvosi felügyelet mellett használható: görcsoldó, salaktalanító, vizelethajtó és gyulladásgátló hatással bír. Belsőleg terhességben és gyermekkorban tilos alkalmazni!

Szemölcsre sem szabad túl hosszan alkalmazni a növény nedvét, mert könnyen irritálhatja a bőrt.

Még mire alkalmazható? A főzet máj- és epebántalmakban lehet hatásos, epekő esetén, és fájdalomcsillapító hatása is ismert.