A fokhagymától sokan tartanak az erőteljes szaga miatt, pedig régóta a népi gyógyászat egyik legkedveltebb „csodaszere”. Hatékony emésztési zavarok és gyulladások ellen, kiváló méregtelenítő, segít kiűzni a bélférgeket, de beválik különböző fertőzések esetén és az immunrendszer erősítésére is.
Már az ókorban gyógyszerként tiszteltek a fokhagymát, Egyiptomban a fizikai állóképesség javítására, a görögök teljesítményük fokozására használták, Kínában és Indiában azért ettek fokhagymát, hogy megszabaduljanak az emésztési zavaroktól. Régóta ismert parazitaellenes hatása, míg Európában elsősorban fertőtlenítésre, valamint a fertőzések, gyulladások és szélgörcsök esetén alkalmazták.
A fokhagyma kiváló immunerősítő, valamint antioxidáns, segítségével megelőzhetők, illetve kezelhetők a gyulladások, a rosszindulatú daganatok - elsősorban a vastagbélrák, tüdőrák, prosztatarák, hasnyálmirigyrák, gyomorrák-, valamint a fertőzéses (vírusos, gombás, bakteriális) megbetegedések, köztük a megfázás és az influenza. Megtisztítja a veséket és a vért, fokozza a szervezet természetes méregtelenítő folyamatainak hatékonyságát. Mivel a fokhagyma semlegesíti a szabad gyököket, a bőr idő előtti öregedését, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását is akadályozhatja. Szívvédő tulajdonságát erősíti, hogy hígítja a vért, és csökkenti a koleszterinszintet, ezáltal segít elkerülni az érszűkületet, illetve a magas vérnyomást.
Ha idegesek vagyunk, vagy fáj a fejünk, egy gerezd fokhagyma gyógyír lehet a gondjainkra. Mivel javítja a keringést, az időskori demencia ellen is sikerrel alkalmazhatjuk. Cukorbetegek számára kifejezetten ajánlott a fogyasztása, mivel beállítja a vércukorszintet, és javítja az inzulinérzékenységet.
A fokhagyma fertőtlenítő és antimikrobiális hatását a bőrön is kihasználhatjuk: egy félbevágott gerezd az érintett területre helyezve segít pattanások, herpesz és az ekcéma ellen, lábgomba és talpi szemölcs esetén a kipréselt levével történő ecsetelés hozhat gyors gyógyulást.
A fokhagyma jótékony hatásait elsősorban az ízét is adó allicinnek köszönheti. Érdekesség, hogy az allicin az alliin és az alliináz enzim reakciójának eredménye, ami akkor következik be, ha a fokhagymát daraboljuk, passzírozzuk, vagy más módon fizikailag feldolgozzuk. Arra viszont figyelni kell, hogy az alliináz a hő hatására megsemmisül, ezért az allicin mennyisége főzés, sütés esetén jelentősen lecsökken.
A medvehagyma rokon a fokhagymával, illata csekélyebb, ereje legalább olyan hatásos, mint a fokhagymáé. Némely megfigyelések szerint túlhaladja a fokhagyma jótékony hatásainak sorát. Tavasszal virágzásig a leveleit fogyaszthatjuk nyersen vajas kenyérre, salátákra, de lehet belőle főzeléket, levest is készíteni. Pogácsában fogyasztva fenséges ízeket kapunk. Ősszel a föld alatt lévő gumókat gyűjthetjük be, apró fehér hagymái a fokhagymát juttatják eszünkbe.
